emlékezni fogok
a boldogság óráira
égig érő napraforgókra
puszta közepén
árnyékot adó hársfára
futás közben
szerteszét szakadó szoknyára
domboldalban
nevekké összeálló kavicsokra
emlékezni fogok
2009.10.02. 21:32
Et in Arcadia ego
Címkék: fehérrózsa nyálaslíra poussin
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
.jpg){kind=link}
A bejegyzés trackback címe:
https://gyonyorokkertje.blog.hu/api/trackback/id/tr581423882
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zora 2009.10.06. 11:43:57
tetszik a nyálaslíra
Emile 2009.10.11. 13:44:24
A cím nagyon tetszik. Hízelgő, és nagyon passzol a vershez!
Száradó beduincsizma 2009.10.20. 11:45:34
Elszomorító, hogy egyesek itten boldogok (voltak?).
Egy dolog, hogy emlékeznek is rájuk, de hogy még világgá is kürtölik?
Szakadjon rájuk a májusfa!
Egy dolog, hogy emlékeznek is rájuk, de hogy még világgá is kürtölik?
Szakadjon rájuk a májusfa!