Hogyan érdemes elkezdeni egy prózai művet, ha azt akarod, hogy esetleg végig is olvassa valaki? A legifjabb Cholnoky-fivér kísérletét olvashatjuk alant.

BERTALAN ÉJSZAKÁJA

1. Miroár Jakab rendkívüli hivatása. (részlet)

A végzetes éjszakát két nappal megelőzően Miroár Jakab így szólt a gazdájához:

- Szinte kétségtelen már, hogy kaucsukból vagy, uram. Gumilabda vagy, amit maga a sátán is hiába ver a földhöz. A körme nyoma meglátszik a rád kent lakkfigurákon, a külsőd megviselt, de az anyag, az ép. Hajnalban még olyan volt az arcod, akár a régi, ráncos, üres bőrbugyelláris, most pedig rugalmas vagy. Csak a szemed nincs rendben egészen.

Jakab, az ócska, kerek kis zsebtükör egy fakósárga nyári délutánon mondta ezeket Bertalannak, amikor az öltözködés közben belenézett titkárjának kerek, fényes, foncsorral ápolt arcába.

Miroár Jakab a hátsó síkján ötkoronásra volt formálva és fényesítve. A nagysága is éppen akkora volt, mint az ötkoronásé. Egyszerű lény volt; egész egyéniségének látszólag csak az adott némi komplikáltságot, hogy amíg az első, tükrös lapjáról a valóság sugárzott vissza, addig a hátsó, ötkoronás síkjába már a születése óta bele volt oltva a csalás ösztöne. Pedig amint a gazdája utóbb rájött, Jakabot illetőleg az igazság egészen másként állt, szinte éppen megfordítva, mint ahogyan a látszat mutatta. Már amennyiben az igazságról egyáltalán szabad ilyen szigorúan körüldrótozott kifejezésekben beszélni, hogy: éppen megfordítva. - Jakab ugyanis nem hazudott az ötkoronás arcával, mert értékes titkári tanácsai révén néha többször-ötkoronát is szerzett a gazdájának, viszont a fényes arcával nem mondta meg az igazságot. Nem mindig mondta meg. Annyi azonban igaz, hogy mindig olyasmit mondott, amiből csiszolt eszű ember, amilyen a gazdája is volt, könnyűszerrel tudott igazságot faragni. Pedig egy pillanatig sem kétséges, hogy ez a lényeg.