Figyelem az embereket naphosszat, próbálom megérteni őket, de egyre inkább kívülállónak érzem magam. Örömeik és bánataik teljességgel idegenek számomra; dicsérik a finom ételeket vagy a jó borokat, ízlésesnek hitt ruhákat öltenek, bosszankodnak kedvenc csapatuk vereségén, az utcán női lábak után fordulnak és másból sem áll az életük: értékelnek és megítélnek minden mulandóságot, ami útjukba kerül.