Tartsatok velem, járjuk be kicsiny kontinensünket soha nem látott csodák után kutatva! Szóljon ez az ajánló mindazoknak, akik számára a külföldi nyaralás még mindig a parndorfi outlet kifosztását vagy a légvonalban legközelebb eső tengerpart fotózgatását jelenti!


1. Hamburg, Németország

Hamburgban - Németország összes többi városához hasonlóan - semmi látnivaló nincs. Illetve mégis van, de az is igazából az oroszoknak köszönhető: hiszen hol máshol mászhatnánk keresztül egy tökéletesen felújított, működésben lévő Tango-osztályú vadász-tengeralattjárón? Esetleg Murmanszkban, Vlagyivosztokban vagy Kalinyingrádban, de mivel erősen kétlem, hogy a Szovjetunió e távoli sarkaiban hallottak már Gorbacsovról vagy a peresztrojkáról, inkább nem merészkednék arrafelé. Aki pedig kétségbe vonja szavaimat, annak azt ajánlom, bízza magát Hamburg egyik leghíresebb arcára, DJ Dean-re, aki egy 72-es Chevrolet Camaro, egy űrhajó és néhány táncosbige segítségével bizonyítja be, hogy a kikötőn, a ruszki tengeralattjárón és a német elektronikus zene fellegvárának számító Tunnel Clubon kívül semmi más nincs Németország második legnagyobb városában.


2. Brüsszel, Belgium

Már teljes bizonyossággal elkönyveltem magamban, hogy Kanadától Polinéziáig a világ összes klerikális szervezetére a humorérzék és pláne az önirónia teljes hiánya jellemző, amikor a brüsszeli St. Catherine téren magasodó templomot körüljárva megpillantottam valamit. Közelebb mentem, pislogtam néhányat, majd konstatáltam: ez bizony egy nyilvános piszoár. Bár nem sok muníciót éreztem magamban, kapva kaptam az alkalmon, és úgy lepisiltem a templom oldalát, hogy csak na. Biztatlak Benneteket, Ti is tegyetek így, vagy legalább ajánljátok fel adótok 1%-át a Belga Katolikus Egyház javára, hogy még sok-sok mókás dologgal kényeztethessék a hívőket.
 

3. Schaffhausen, Svájc

Nem tagadom, igazak a hírek: a schaffhauseni vízesés csak azért került be Európa hét csodája közé, hogy demonstráljak két dolgot: 1. voltam már Svájcban 2. szeretem a természetet. A helyszín egyébként reprezentatív mintaként fogható fel, amelyből következtetéseket vonhatunk le Svájc egészére nézve, amelyek közül a legfontosabb, hogy ebben az országban vagy szinte teljesen ingyen van valami (belépő: 1 Eurónak megfelelő svájci frank) vagy olyan kurva drága, hogy még egy japán turista is háromszor meggondolja, mit fogyaszt a büfében (virsli mustárral, egy szelet kenyérrel: 10 Eurónak megfelelő svájci frank).
 

4. Szentpétervár, Oroszország


Végre egy épület, ami nem öncélúan szép, mint egy antik rom, hanem funkciója is van; emberek milliói járnak-kelnek itt és élettel töltik meg. [Oroszországi utazáshoz jelentkezőket keresek. Név és cím a szerkesztőségben.]

5. Mostar, Bosznia-Hercegovina

Kezdhetném Csontváryval, sorolhatnám a városban megtalálható különböző népeket, kiemelhetném, hogy ez a csodálatos híd átvitt és valóságos értelemben köt össze kultúrákat, de egy a lényeg: a mostari Öreg híd egyszerűen odabasz, ezt nem lehet másképpen megfogalmazni. A híd örök, hiába robbantják fel horvát katonák, jön a magyar NATO-kontingens, újjáépíti, sőt még a tetejét is bevonja valami sohamegnemszáradó takonyréteggel, nehogy seggreülés nélkül át lehessen sétálni rajta. Sebaj, legalább könnyebben le lehet zuhanni róla, ami (mármint a fejesugrás) egyébként is egy sokszázéves beavatási szertartás része errefelé. ("Férfi vagy? Igeeen? Igeeeeen? Akkor ugorjá' bazmeg!") Ezt a gyönyörű tradíciót csak az utóbbi évtizedekben kellett néhányszor mellőzni, amikor vagy nem volt híd, vagy volt ugyan híd, de a folyómederben lévő aknák mennyisége még a tökös délszláv suhancokat is elgondolkoztatta, hogy tényleg férfivá akarnak-e válni.

 

6. Oslo, Norvégia

Egy országból egy látványosság - ennek az alapelvnek esik most áldozatul a bergeni földrengésszimulátor és a Stavanger mellett megépített mű-olajfúrótorony vészcsúszdája. Mert bizony - vigyázat, vallomásos rész következik- életem legkatartikusabb élménye, a Gustav Vigelandról elnevezett parkban való séta volt. A park tele van az itthon szinte ismeretlen szobrász alkotásaival, amelyek szerénynek nem nevezhető véleményem szerint leképezik mindazt, amit életnek hívnak. Se előtte, se utána nem éreztem még műalkotáson (vagy csoportjukon) ezt a teljességre való törekvést, amely talán meg is valósult. De nem nyáladzok tovább. 


 

7. Magyarország, Magyarország


Akármerre is jártunk a világban, van két dolog, amiből biztosan tudhatjuk, hogy visszaérkeztünk kicsiny hazánkba. Az egyik, hogy már a legelső benzinkúton átbasznak a visszajáróval. A másik, hogy micsoda nők vannak ebben az országban! Mivel mi beleszülettünk a jóba, hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről, de egy külföldi utazás után alighanem megtanuljuk értékelni ezt.

Hiszen ha észak felé visz utunk, láthatjuk hogy ott látszólag mindenki kedves, aranyos és szőke, de kettőtíz magas, kézilabdázik, és ha valami nem tetszik neki, a szart is kiveri belőled.

Dél felé haladva megállapíthatjuk, hogy arrafelé már 35 évesen úgy néznek ki a nők, mint a saját öreganyjuk, ráadásul 12 unokájuk van és mindenki Mammának szólítja őket. További hátráltató tényező, hogy az Egyenlítő felé közeledve a szőrrel borított testfelületek aránya exponenciális növekedésbe kezd, ezért a Lyon-Milánó-Zágráb tengelyen túlra csak bozótvágóval érdemes utazni.

Ha nyugat felé megyünk, arra a legsiralmasabb a helyzet: Hegyeshalomtól egészen Saarbrückenig autózhatunk anélkül, hogy egyetlen párzásra alkalmas nőstényt találnánk, és továbbhaladva sem javul a helyzet: a francia libákat csak a festék tartja egyben, egy átlagos holland nő a piercingeket leszámítva semmiben sem különbözik egy vemhes anyadisznótól, az angol szépségkirálynők Miss Universe-en elért eredményeit böngészve pedig csak annyit találunk, hogy "unplaced".

Még kelet felé lenne a legtöbb esély, hiszen arrafelé az alapanyag kiváló, csakhogy itt meg az ukrán vagy a belorusz oktatási rendszer és az egyéb negatív szociokulturális tényezők teszik kizárttá, hogy egyáltalán szóba tudjunk elegyedni a kizárólag szlávul beszélő bombázókkal.

Hogy mi lehet a magyar nők titka, fogalmam sincs, bár a jelenség genetikai okát pofonegyszerűen meg lehet magyarázni. A magyarság történelme ugyanis - ne álltassuk magunkat- annyiból állt, hogy átlagosan 75 évenként jött valami horda vagy hadsereg, ami a lakosság egyik felét lemészárolta, a másikat megerőszakolta, és ezzel az önzetlen jócselekedettel biztosította az optimális vérfrissítést.

A végeredmény káprázatos lett; ezért aztán, kedves férfitársaim, aki ilyen felhozatalból sem talál magának kedvére valót, az egy akkora, de akkora balfasz, hogy még én és DJ Dean is csak sajnálni tudjuk.