Anton Pavlovics Csehov: A fogadás (részletek)

[...]

Fogsága első évében a jogász - amennyire rövid leveleiből ítélni lehetett - nagyon szenvedett a magánytól és az unalomtól. A börtönéül szolgáló szárnyépületből állandóan, éjjel-nappal zongoraszó hallatszott! Bor és dohány nem kellett neki. A bor - írta - vágyakat ébreszt, márpedig a vágy a rabságban élők legnagyobb ellensége; azonkívül meg nincs szomorúbb, mint jó bort inni, és senkit se látni. A dohányfüst pedig rontaná szobája levegőjét. Az első évben leginkább könnyű tartalmú könyveket küldtek neki: szerelmi bonyodalmakban bővelkedő regényeket, bűnügyi történeteket, fantasztikus elbeszéléseket, vígjátékokat, stb.

A második évben a szárnyépületből már nem hallatszott zene, s a jogász leveleiben csak klasszikus műveket kért. Akik az ablakon át figyelték őt, azt mondták, hogy ebben az évben egész idő alatt csak evett, ivott, feküldt az ágyán, gyakran ásított, és haragos beszédeket intézett önmagához. Könyveket nem olvasott. Néha éjszaka nekiült írni, sokáig rótta a sorokat, és reggel felé apró darabokra tépte mindazt, amit írt. Olykor hallották, hogy sír.

A hatodik év második felében a fogoly buzgón nekilátott a nyelvek, a filozófia és a történelem tanulmányozásának. Mohón vetette magát ezekre a tudományokra, a bankár alig győzte megrendelni a szükséges könyveket. Négy év lefolyása alatt a fogoly kívánságára körülbelül hatszáz kötetet hozatott meg.

[...]

A tizedik év után a jogász egyre csak mozdulatlanul ült az asztalnál, és csupán az evangéliumot olvasta. A bankár különösnek találta, hogy ez az ember, aki négy év alatt hatszáz kötet nehéz, bonyolult művel birkózott meg, körülbelül egy esztendőt töltött ilyen könnyen érthető és elég vékony könyv olvasásával. Az evangéliumot aztán vallástörténet és teológia váltotta fel.

Fogsága utolsó két évében a fogoly rendkívül sokat olvasott, minden válogatás nélkül. Hol természettudományokkal foglalkozott, hol Byron vagy Shakespeare műveit kérte. Írt olyan cédulákat is, amelyekben egyidejúleg vegytant, orvosi tankönyvet, regényt és valami filozófiai vagy vallástudományi értekezést kért. Úgy olvasott, ahogyan a tenegren a hajóroncsok között hányódó, életéért küzdő hajótörött kapkod, hol egyik, hol másik deszkadarab után.

[...]

"Holnap délben 12 órakor visszanyerem szabadságomat és a jogot, hogy emberekkel érintkezzem. De mielőtt elhagyom ezt a szobát és meglátom a napot, szükségesnek tartom, hogy néhány szót mondjak önnek. Isten előtt, aki lát engem, tiszta lelkiismerettel jelentem ki, hogy megvetem a szabadságot is, az életet is, az egészséget is, és mindazt, amit az önök könyveiben a világ javainak neveznek.

Tizenöt éven át figyelmesen tanulmányoztam a földi életet. Igaz, nem láttam a földet és az embereket, de az ön könyveiben pompás borokat ittam, dalokat énekeltem, az erdőkben szarvasokra és vaddisznókra vadásztam, asszonyokat szerettem... A felhőhöz hasonlatos légies szépségek - a lánglelkű költők varázshatalmának teremtményei - látogattak meg éjszakánként, és csodás tündérmeséket suttogtak nekem, melyektől fejem megittasult. Könyveiben felkapaszkodtam az Elbrusz és a Mont Blanc csúcsaira, onnan láttam, mint kél fel reggelenként a nap, és esténként mint önti el bíborarannyal az eget, az óceánt és a hegycsúcsokat; onnan láttam, amint fejem fölött, a felhőket széthasítva, cikáztak a villámok, láttam zöld erdőket, mezőket, folyókat, tavakat, városokat, hallottam a szirének énekét és a pásztorsípok szavát, éreztem arkangyalok szárnyainak érintését, akik hozzám repültek, hogy istenről beszéljenek... Könyveiben feneketlen örvényekbe vetettem magamat, csodákat műveltem, gyilkoltam, városokat gyújtottam fel, új vallásokat hirdettem, egész birodalmakat hódítottam meg...

Könyvei bölccsé tettek. Mindaz, amit évszázadokon át alkotott a fáradhatatlan emberi elme, koponyámban kis halommá sűrűsödött össze. Tudom, hogy mindnyájuknál okosabb vagyok.

És én megvetem a könyveit, megvetem a világ összes javait és bölcsességét. Az mind semmis, múlékony, puszta látszat, és csalóka, mint a délibáb. [...]

Ön eszét vesztette, és nem a helyes úton jár. A hazugságot tekinti igazságnak s a rútságot szépségnek. [...]

Hogy gyakorlatilag is bebizonyítsam, mennyire megvetem azt, amiből ön él, ezennel kijelentem, hogy lemondok a kétmillióról, amelyről valaha úgy ábrándoztam, mint menyországról, s melyet most semmire se becsülök. Hogy pedig többé jogom se legyen e kétmilliót igényelni, elmegyek innen öt órával a kikötött határidő előtt, s ily módon megszegem a szerződést..."

[...]