20:06

Amikor Z. az asztalra helyezi a fűrészt, a kombinált fogót és az elgörbült fúrófejet, hogy M. azokkal nyissa ki a borosüveget, már sejtem: nem lesz egyszerű Szilveszterünk.

20:55

Útban a belváros felé M. egy nyitott esernyőbe pisál. Sejtéseim beigazolódni látszanak.

23:19

Elbúcsúzom Z.-től és M.-től. Minden vágyam, hogy néhány jó szót váltsak valakivel. Lehetőleg persze valami kedves kis sunával. (suna: M. szóhasználata, kezdem átvenni) Eszembe jut G. és X., akik vallásos ember lévén hisznek abban, hogy ha töredelmesen fohászkodnak valamiért, az megtörténik.

23:20

A kihalt mellékutcán elém toppan egy ún. suna, mosolyogva kér egy zsebkendőt, kámforrá válik.

23:31

Lekésem az utolsó buszt. Van egy másik, amiről gyalogolni kell kicsit, be a lakótelepre. Sebaj, a séta egészséges, különösképpen, ha közben néhány jó szót is válthat az ember egy, szintén a buszon utazó és a lakótelepre igyekvő (vigyázat, ismétlem magam) kedves kis sunával.

0:00

Az Újév a konyhaablakban ér. A festés utómunkálatait végzem: épp a festőszegélyt távolítom el az ablakkeretről, amikor apokaliptikus robaj rázza fel a jobbára 45 és 55 között ingázó pulzusomat. Ha már ott vagyok, igazán kinézhetnék az ablakon, ám a 62. számú Állami Építőipari Vállalat tervezőmérnökei annak idején nem tartották elsődleges szempontnak, hogy a konyhaablakból tüzijátékot lehessen nézni, ebből kifolyólag a fözőhelyiség ablaka egy koromsötét világítóudvarra (stilisztikaileg ez egy ún. oximoron) néz.

0:52

Fogalmam sincs arról, hogy Z. és M. egy partiban azzal múlatja az időt, hogy beadják mindenkinek: M. egy magyar születésű londoni emmigráns, aki most Erasmussal visszajött Budapestre. Állítólag mindenki beszopja.

1:27

Egyébként, jó ez a lakás. Emberek jönnek, mennek, fotelbe vagy ágyra heverednek, szőnyegre terülnek, mesélnek, mesélődnek, álmokat szőnek, betonfalba életet lehelnek.

1:50

Z. és M. még mindig sehol. Izgalmamban - megeszek egy almát.

2:18

Gyötrelmes küzdelmet folytatok lelkiismeretemmel. Elvégre három órával ezelőtt voltaképpen kamáztam nekik. Egyszerűen csak nem volt bennem meg az a vélt vagy valós felfűtöttség, ami bennük vagy szinte mindenki másban ezen az estén igen.

2:47

Felpattanok, WC-re indulok, megszédülök, mellékhat a vérnyomáscsökkentő. Hiába magyaráztam a dokinak, hogy mindig 110/60 és csak akkor szökik fel, ha meglátom az ő buzi fejét (fehérköpeny hipertónia), csak a 24 órás mérés kiértékelése után hitt nekem. Így legalább megtapasztalhattam, milyen fejet vágnak az emberek, ha a könyvtárban, a pékségben, az okmányirodában vagy a templomban a melletük lévő embernek finom berregés közepette felfúvódik a bal karja, majd szolid pittyegő hang közepette leereszt.

3:10

Ideje már aludni. Egyszer talán Z. és M. is megjön.

12:42

Z. a kis-, M. a nagyszobában próbál létrejönni. Egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy főzzek nekik egy teát vagy valami virslit, leülök, megvárom, amíg elmúlik és helyébe lép egy másik, például, hogy miért nem jutott eszembe elkérni a (vigyázat, ismétlem magam) kedves kis suna számát, aztán úgy ítélem meg, hogy a balesetek elkerülése végett jobb lesz, ha inkább elrakom a fűrészt, a kombinált fogót és az elgörbült fúrófejet.

Boldog Új Évet!